Az eredeti lakóépület 1912-ben épült, Vágó László tervei alapján, Jugendstil jegyekkel. A II. világháborút követő helyreállítás során az udvari szárnyak nem épültek meg, a beépítés keretessé vált. A Váralja utcai szárny 1953-ban két emelettel bővült, 1970-ben pedig az Attila úti szárny egy emelettel. A Váralja utcai szárny tetőterét 1988-ban építették be, 1992-ben pedig a Kerület előírta az Attila úti szárny magastetőssé építését. Engedélyezési terv készült a magastetőssé alakításra, de meg már nem épült.
A tervezési helyszín jelenleg kaotikus, befejezetlen képet mutat, acélszerkezetekkel merevített kéményekkel, részben lapostetővel, részben alacsony hajlású félnyeregtetővel.
A fentebb vázolt helyzetbe tervezett tető formáját egy hagyományos nyeregtetőből lehet eredeztetni, amelyből az utcai fronton két teraszt haraptunk ki a két szomszéd felé, a középső tetőszakasz pedig lefut a meglévő, és megtartott párkányig. Ezzel a gesztussal a homlokzat középrizalitját erősítjük a tető szintjén.
Az udvar felé néző oldal U alakú tömegén szintén kialakítunk két teraszt. A középső részén, tulajdonképpen az utcáról a gerincen átfordulva a tető lefut a meglévő párkányig. Így zárja le a lépcsőházat, amit kissé ki kell emelni a lépcsők használhatósága miatt.
Ezen kritériumok mentén alakult ki az a többször tört tetőforma, amely korcolt fémlemezzel fedve egységes és mégis változatos képet mutat. Az szomszédos épületek méretéhez igazodva a tető az Attila út 39 felé emelkedik, így hidalja át a két épület közti magasságkülönbséget.
A tervet a tervtanács 2013. január 8-án engedélyezésre ajánlotta.

Tervezett terület: 250 m2
Építészet: Fábry Zoltán
Tervtanácsi és elvi engterv: 2012 október-december
A FUGA munkaközi no. 14 kiállítás anyagául szolgált, majd a fugarádióban a kiállítás kapcsán is erről beszélgettünk többek közt.
Kapcsolódó blogbejegyzések